Üdvözlégy, Vándor!

- Nem hallottál még Erënia történetéről, igaz? Elmesélem Én Neked, ha van egy kis időd, várd meg, meglátod, nem bánod meg!

 Valaha még az emberek előtt Erënia csodálatos hely volt. Tündék és Sárkányok lakták az egész országot. Béke uralkodott, a Tündék együtt élnek a természettel, a Sárkányok nem igazán törődtek velük. Aztán a Sárkányok megharagudtak valamiért a Tündékre, de az okot már régen ellepte az idő pora.

 Hatalmas háború dúlt köztük, városok dőltek romba, majd végül sikerült egyezségre jutniuk, és újra béke szállt Erëniára. Egészen az emberek megérkezéséig.

 Az emberek egy ideig nyugodtan éltek a Tündék mellett, majd a Sárkányoktól való félelmükben vadászni kezdték Őket. Ezen felháborodva a Sárkányok rárontottak a falvakra és kisebb városokra, és nem törődve vele, ember vagy Tünde lakta, lerombolták őket.

 A Tündék a túlélésért az erdőkbe és a hegyekbe menekültek, vagy a szárazföldhöz közel lévő szigetekre hajóztak. Szinte mind elrejtőztek, nem maradtak az emberek közelében.

 A Sárkányok a hegyekbe és a sivatagok környékére esetleg lakatlan szigetekre mentek, ahol nyugodtan élhettek.

 Az emberek a mai napig azzal a tudattal élnek a földön, ahonnan majdnem kiűzték az eredeti lakosokat, hogy teljes biztonságban vannak, hogy sem a Tündék sem a Sárkányok nem mernek visszamenni többé. Ám ez nagy tévedés! – mesélőnk itt lehalkítja a hangját. – Egyesek azt pusmogják, hogy a Tündék és Sárkányok félre teszik a viszálykodást és megpróbálják elűzni innen az embereket. Mások azt mondják, eddig nem látott, negyedik, mindent elsöprő erő jelenik meg, ami mindent kiírt Erëniából!

 Akármi is a sorsunk, az emberek napjai meg vannak számlálva! – fejcsóválva tovább állsz. Talán hiszel az öregnek, talán nem. Már észre sem veszed, hogy a szellő lefújja róla a csuklyát, s egy pillanatra látszanak a hegyes fülei…